fbpx

Recent Posts

Ra-Ra Raffia ka-ka kalapom

Ra-Ra Raffia ka-ka kalapom

Szerintem a kötőknek-horgolóknak nem kell bemutatni a Wool and the Gang fonalmárkát. Ők a fancy, menő, laza fonalas cég. Szerintem egy picit túlárazottak a fonalaik, illetve még nem sikerült eldöntenem, hogy vajon minőség is van, vagy csak menőség a nevük mögött. Egy angol márkáról beszélünk […]

Színtanácsadás Mengyán Eszterrel

Színtanácsadás Mengyán Eszterrel

2019.03.31 Múzsa Sminkstúdió Egy nagyon különleges tanácsadáson vehettem részt: végre megtudtam, hogy milyen színtípusba tartozom, és nem is akárkitől. Több okból gondoltam, hogy most van itt az ideje. Egyrészt, úgy döntöttem, hogy megőszülök. Nagyon szeretem a saját hajszínemet, ami az ezüst szálakon kívül szerintem szép […]

A békés tacskó

A békés tacskó

Emőke keresett meg azzal pár hete, hogy szeretne egy tacskót. Kéket. Ahogy beérkezett a kérése áttúrtam jól a Pinterestet, hogy találok-e megfelelő mintát. Végül Stip & HAAK tacsiját választotta, amit csak hollandul sikerült megtalálnom. Vagyis már úgy is tudok horgolni.

Egyeztettük a színeket, türkizkéket képzelt el. Mivel ennyi fonalam nem volt itthon behörcsögölve ebből a színből, így egy itthon betegeskedős napon Mimózácskával elrollereztünk kedvenc helyi alkotós boltunkba, a Gombocskába. Nagyon gördülékenyen ment az online közvetített fonalválogatás, fotóztam, és küldtem a képeket. Szerencsére ugyanaz a fonal tetszett meg legjobban mindkettőnknek.

Általában a 100% pamut kicsit fényes Cataniát szoktam figurákhoz használni, de nagyon érdekelt a Kartopu kifejezetten amigurumihoz gyártott fonala. Ez 50% pamut, 50% akril. Mivel viszonylag nagy figurát terveztünk, így 3 szállal dolgoztam, és nagyon szép lett a végeredmény, jól varrható volt, a tömőanyagot nem eresztette át, merev de mégis puha textúrát kaptam.

Meghorgoltam a részeket, utána küldtem egy varrás előtti fotót Emőkének. Én nagyon szeretem az ilyen alakulós, fázisfotós képeket, főleg, hogy itt igen nagy lett a kontraszt a kész kutyussal. No, ekkor jött a fordulat, ami ugye a kész, polcról levehető játékok esetében nem is létezik. Nekem végig fekete fülű és farkincájú tacsi volt az elképzelésem, de itt derült ki hogy Emőke teljesen kéket szeretne, egy kis piros szívecskével. Illetve ekkor vázoltam a szem lehetőségeket is. A hímzett a legbiztonságosabb a legkisebbeknek, a biztonsági szemtől lesz igazán kifejező a horgolt kutya tekintet. Szerintem ehhez a kis állatkához a sima, négy lyukú fagomb, akár két méretben, egy kisebb és egy nagyobb is passzolt volna. Emőke nagyon céltudatosan választott.

Ezután már “csak” a kitömés és az összevarrás maradt hátra. Amennyire olvasom, sok alkotótársammal együtt ez a legkevésbé kedvelt része ennek a hobbinak. Ekkor nyeri el végső formáját a figura, ekkor lesz lelke, egyénisége, viszont szimmetrikusnak, szépen eldolgozottnak kell lennie. Ezért szoktam rá mostanában arra, hogy a vonatozásra hagyom az összeállítást. Így rá vagyok kényszerítve hogy folytassam, lehetőségem sincs feladni.

A “marionett” verzió, itt látszik a megszólalásig élethű kiskutyatekintet is

Amikor minden szálat eldolgoztam, még egyeztettük a szívecske helyzetét is.

Majd csodával határos módon a posta egy nap alatt elröpítette leendő gazdijához a békés tacskót.

Mint kiderült, a tacsinak igazi küldetése van, én már nagyon izgatottan várom a történeteit, amit itt tudtok ti is követni Holddalalvó oldalán.

Tündér néni

Tündér néni

Péntek reggel. Csak a szokásos. Felpattanok a vonatra, az utolsó szabad helyet keresem. Négyes ülés, néni mellett csak a szatyrai. Kérdezem, szabad-e, kelletlenül összeszedi, én már készülök az éles, kicsit goromba riposzttal, ha nagyon morogna, de csöndben marad. Leülök. Horgolás elő. Már hallom is, hogy […]

„-Valaki csavarja ki a kezemből az ecsetet. Nem tudom abbahagyni a festést. Másfél hete otthon vagyunk a beteg gyerekkel. -Oké, fess csak tovább.”

„-Valaki csavarja ki a kezemből az ecsetet. Nem tudom abbahagyni a festést. Másfél hete otthon vagyunk a beteg gyerekkel. -Oké, fess csak tovább.”

Boho design dekorációs bútorfestő technikák workshop 2019.01.19. Énidő jár. Jár az apának és jár az anyának is. Számomra szuper lenne, ha egyedül énidőzhetnék otthon, és nyugiban molyolhatnék a kis dolgaimmal anélkül, hogy valaki velem akarna festeni, a vasalódeszkát “szörpdeszkának” használná vagy felrúgná az amúgy is […]

Hasznosságaim

Hasznosságaim

“-Bemegyek betegen is dolgozni, csak hogy legyen valami hasznom”. Ezzel vonszoltam föl magam múlt héten, egyik reggel az aluljáró lépcsőjén. Na, és akkor, ott kibugyogott egy jó nagy adag fekete, kátrányos cucc, nyilván kellő önsajnálattal kibélelve. Hogy vajon az időm hány százalékában kell hasznosnak lennem? És miért várom ezt ennyire magamtól? Egyáltalán, miért kell magamat ilyesmivel nyomasztanom? Megtehetem, hogy egy fél napig nem csinálok semmit?! Jó, anya vagyok, ez innentől egy sci-fi, de ugye hipotetikusan… Fontos-e, értékelhető vagyok-e a hasznosságom alapján?

Nyilván többféleképpen, több szinten és több szerepben vagyok hasznos. Mérhetően, számszerűsíthetően a munkahelyemen. Gondolom – remélem – Mimó számára is hasznos vagyok, hiszen ki törölné meg az orrát percenként, ha éppen náthás. Persze, a társadalom számára is hasznos leszek a második gyerektől, meg ha megtanítok nekik egy pár alapvető dolgot. Párat? Alapvetőt?

Nem ártana magammal sem tisztázni, hogy mit is szeretnék igazából. Hogy mitől érezném magam igazán hasznosnak. Nem béna egyébként ez a szó? A francért nyomasztom magam ilyenekkel. A Thomas a gőzmozdonyban is mennyire utáltam, hogy a vonatokat csak ez alapján ítélték meg.

Hülye és lehetőségekkel teli a világ. Fiatalok vagyunk még. De 10 évvel vagyunk idősebbek azoknál, ahogy érezzük magunkat, és ahogy gondoljuk, hogy kinézünk. Örülök, hogy látom már, mi értékes, és mi kevésbé. De akkor mi ez a rinya a hasznosságról?! Vannak dolgok, amiket már nem értek, de nem is igazán szeretnék. Még remélem, leszek kismama, közben már asszonyom vagyok, meg “tegezzél nyugodtan, hát nem vagyok én még olyan öreg”.

Viccelődve elsütöttem már egy párszor, hogy nyilván így lassan a B oldalt megkezdve várhatóan nem én fogom feltalálni a rák ellenszerét. Vagy az SM-ét. Bár abban még lehet részem. Ahhoz optimista vagyok, hogy higgyem, hogy simán előttem lehet még az, amivel hozzá tudok tenni a világhoz. Egy nagyon kedves ismerősöm gondolatát folytatva, ha meleg, kézzel készült sapkákba és sálakba burkolok másokat, azzal talán hozzátehetek. Vagy ha kevesebb nejlonzacsit használok, újrahasznosítunk, benntartunk a körforgásban tárgyakat tovább, mint amennyire manapság szánják őket. Vagy ha felébresztem az utastársamat, aki a végállomásra érve még nyugodtan szundikál.

Hasznos vagyok, ha megnevettetek, ha szeretek, ha nevelek, ha ápolok, ha főzök.

Már hasznos voltam, ha megmaradok egy-egy érzésben, élményben a kisfiamban?

Kiegyezek. Kiegyezek?

Tudom, ki készítette a karácsonyi ajándékod

Tudom, ki készítette a karácsonyi ajándékod

Nagyon szeretem karácsony közeledtével a hazai kézműves ajándékos toplistákat. Az enyém egy picit rendhagyó lesz, hiszen csak az után tudom ezeket publikálni, hogy már mindenkinek átadtuk őket. Sokat olvasok a témában, és igyekszem egyre tudatosabban választani, vásárolni. Ezért is vagyok nagyon büszke, hogy az idei […]

Amikor a kezem dalol

Amikor a kezem dalol

Az első ovis karácsony közeledtével, gondoltam, végre bevetem az egyik kedvenc műfajomat, így igazán egyedi ajándékkal tudunk majd kedveskedni az óvó néniknek és a dadus néninek. Nagy példaképem Szentesi Eszter, aki a Bármitartók mögött áll, illetve horgol. Az ő kollekciójának része a Wood Stich Collection, […]

Tűnemezelés Gabirkával – Angyalok / Téltündérek / Jégkirálynők workshop 11.24. szombat, Mandala Alkotóház

Tűnemezelés Gabirkával – Angyalok / Téltündérek / Jégkirálynők workshop 11.24. szombat, Mandala Alkotóház

A nemezelésről eddig annyit tudtam, hogy szappan és gyapjú kell hozzá, aztán hajrá, készülhet a labda. A Facebookon tagja vagyok egy tűnemezelős csoportnak, ahol például tűkről egyeztetnek, melyik jó, melyik nem; milyen gyapjú, milyen alátét. Megfoghatatlannak és bonyolultnak tűnt az egész.

Gabirkát nem is tudom, hogy kezdtem el követni, mindenesetre, amikor láttam, hogy angyalos foglalkozást tart, azonnal lecsaptam rá. (Igazából még csak meghirdette, én máris írtam neki, és utaltam az előleget). Ezek a jellegzetes gyapjú tündérkék a légies, lendületes szoknyájukkal mindig is nagyon tetszettek. Illetve reméltem, hogy egy újabb technika megismerésével közelebb juthatok a saját utamhoz is.

Már a program leírásában is szerepelt, hogy teljesen kezdők is jelentkezhetnek, így nem tartottam tőle, hogy boldogulok majd. Végül szinte a teljes csoport most ismerkedett ezzel a technikával, de ez egyáltalán nem jelentett problémát. Gabi 5 órásra hirdette a foglalkozást, ettől picit tartottam, hogy nem lesz-e hosszú, illetve azt tudtuk még, hogy két figurát fogunk készíteni, többféle haj és ruha közül választhatunk majd.

A csapat a már „szokásos” workshopos közönség volt, kisgyermekes anyukák, útkeresők, kreatívkodók, illetve ezek tetszőleges keveréke. Mindig szuper beszélgetések kerekednek ilyenkor. A technikai ismereteken túl nagyon szeretem ezt a női, fonóhangulatot, biztos vagyok benne, hogy egy itt elkapott benyomás, dicséret, megerősítés ugyanolyan fontos lehet, mint az alkotás adta flow élmény. Mindig úgy megyek el egy-egy újabb eseményre, hogy ha csak egy fontos mondatot viszek haza, már megérte a részvételem. Ehhez képest sosem eggyel megyek haza.

Az első figurát lépésről lépésre együtt csináltuk végig, követhetően, pici lépésekben. Mindenkit szép sikerélmények értek.

Nagyon izgalmasnak tartom, hogy ahány félék vagyunk, mindig annyiféle alkotás születik. Itt babafigurák születtek. Elhangzott, hogy az első mindig saját magunk lesz. Mutatom az első babámat:

Drukkoltunk, segíttettük, dicsértük egymást. Mire az első angyalok / tündérek / boszik kialakultak, el is telt a foglalkozásra szánt idő fele. Kis pihenő után, az előre elkészített pucér kis figurákon gyakorolhattuk a díszítést, öltöztetést. Na, itt kapott el aztán az igazi flow, a következő 2,5 órában lázasan dolgoztunk. Én eggyel pontatlanabbul, mint az első félidőben, de annyira sodort magával a lendület, hogy lehetőségem sem volt mással foglalkozni.

Eleve úgy érkeztem, hogy eszem ágában nem volt visszafogott, áhítatos, letisztult pasztell angyalkákat készíteni, így aztán jól elszabadultam, és két erdei boszi született a nemezelő tűm alatt. Ő itt a második:

Ja, tű. Szóval a különféle gyapjú csodás színekben, puha felhőcskékként várakozott az asztalon. Egészen gyermeki élményt ad maga a tevékenység, ahogy kézzel tépjük, alakítjuk és bökdössük a speciális tűvel, ami alatt első alkalommal is láthatóan formálódik az anyag. Nyilván évekig lehet tökéletesíteni a technikát, de szuper, hogy elsőre sem tűnik teljes boszorkányságnak.

A gyapjú tulajdonsága, hogy tömöríthető, a nemezelőtűvel rögzíthető, gyakorlatilag elronthatatlan, alakítható, javítható, újrakezdhető. Persze, kellenek a fogások, a tapasztalat, de elsőre is alkottunk, és mindenki nagyon büszkén vitte haza a kis lényecskéket.

A másik nagy élményt nekem az jelentette, hogy kis figurák, élőlények születtek, akiket annyira jó kézbe venni a kis felhőszoknyájukban, és bizony, az öltöztetős babák érzetét is visszahozzák, ami nagyon is hiányzik a fiúgyermekes napjaimból. Teremtés ez a legjavából.

Nagyon szuperül telt a nap, bár nem lett könnyebb a dolgom, hiszen egy újabb teljesen addiktív technikával sikerült megismerkednem.

Ja, és utána a cseresznye a tejszínhabon az volt, hogy teljesen egyedül megebédeltem a körúti Antalyában, ahogy régen. Csak ültem, és ebédeltem, semmi másra nem figyeltem. Kisgyerekes anyukák, ugye ti értitek… Így lett teljes a szombati kimenőm.

Értékelés

Helyszín: a Mandala Alkotóház a Visegrádi utcában működik, egy sarokra a Nyugatitól, így közösségi közlekedéssel is pillanatok alatt megközelíthető. Tágas terek, szép ajtók, és igazi kreatív hangulat. És nézzétek, milyen cuki a belső udvara:

Workshop ára: 8500 Ft, amiben minden alapanyag, eszköz benne volt, még egy kis rágcsa és tea is. Egy 5 órás kurzusért szerintem teljesen rendben van, nekem ár-érték arányban megérte.

Oktató: Gabiból árad valami tündéri derű, pont ahogy a figuráiból. Határozottan, kedvesen és felkészülten tartotta meg a foglalkozást, fáradhatatlanul mutatott, segített. Nem csinált meg semmit helyettünk, de nagyon részletesen és pontosan adta át a saját, évek alatt összeszedett tapasztalatait, és inspirált bennünket az önálló alkotásra is. Így kell vezetni egy workshopot.

Új technika megismerése: Lépésről lépésre haladtunk, szépen követhetően. Minden olyan fogást megmutatott Gabi, ami a figuránk elkészítéséhez kellett.

Foglalkozás hossza: Végül kellett az 5 óra, az első felében az alapok elsajátítása, a másodikban pedig a teremtő erő elszabadulása.

Flow: a 2,5 óra egy szempillantásnak tűnt. Szerintem ezt nem kell tovább részleteznem.

Anyuka kimenőnek is jó? Most döbbentem rá, hogy ez a fajta „babázás” tényleg hiányzik, elkészíteni a ruháját, a haját. Mivel megvolt a teljes belefeledkezés és így kikapcsolás, ajánlom anyukás programnak, akár barátnősnek is. A tű miatt kifejezetten gyerekeknek nem ajánlja Gabi, ez érthető is, és úgy az anyuka kimenő sem az igazi. Ahogy említettem, több hasonló korú kisgyerek anyukája is részt vett, így persze erre is terelődött a téma, de inkább ebben is erősítettük egymást.

Kellett egy szekrény

Kellett egy szekrény

  Kellett egy szekrény. De ne egy olyan ikeás szuper gardróbot képzeljetek el, praktikus beosztásokkal, meg egyszínű ruhákkal. Az én szekrényem inkább régi, fából készült, talán picit nyikorognak is az enyhén vetemedett szekrényajtók. Kellett egy szekrény, mert áradnak az ötleteim, és valamilyen keret kell nekik, […]