Recent Posts

Táskát nemezeltem mosógépben

Táskát nemezeltem mosógépben

Sajnos vagy nem sajnos, nem hogy szűkülne, egyre jobban tágul az érdeklődési köröm, egyre több technika és alapanyag érdekel. A terhességem vége felé az elképzelttel ellentétben, a kreativitásom kimerült egy másik, tökéletes kis lény előállításában, hogy az első babás hónapokra újult erővel térhessen vissza. Még […]

Ra-Ra Raffia ka-ka kalapom

Ra-Ra Raffia ka-ka kalapom

Szerintem a kötőknek-horgolóknak nem kell bemutatni a Wool and the Gang fonalmárkát. Ők a fancy, menő, laza fonalas cég. Szerintem egy picit túlárazottak a fonalaik, illetve még nem sikerült eldöntenem, hogy vajon minőség is van, vagy csak menőség a nevük mögött. Egy angol márkáról beszélünk […]

Színtanácsadás Mengyán Eszterrel

Színtanácsadás Mengyán Eszterrel

2019.03.31 Múzsa Sminkstúdió


Egy nagyon különleges tanácsadáson vehettem részt: végre megtudtam, hogy milyen színtípusba tartozom, és nem is akárkitől.

Több okból gondoltam, hogy most van itt az ideje. Egyrészt, úgy döntöttem, hogy megőszülök. Nagyon szeretem a saját hajszínemet, ami az ezüst szálakon kívül szerintem szép sötétbarna. De fölösleges időpocsékolásnak és életszerűtlennek tartom, hogy rendszeresen a saját színére festessem vissza. Ez egy természetes folyamat, amit el tudok fogadni, nem gondolom, hogy takargatnom kellene. Szeretem magam kifejezni a ruháimmal. Néha túlságosan is. De nem szeretnék a vidéki őrült kötényruhás böjtiboszi lenni. Ebben is segíthetnek, ha ismerem, és tudom használni a számomra előnyös színeket.

Koromnál fogva viszonylag normális ruhaparkkal rendelkezem, nyilván lehetne kevesebb is, több is, én most úgy érzem, megvagyok. Nem érzek folyamatos késztetést a vásárlásra, nem jutalmazás már. Így első körben nem a teljes ruhatárcsere volt a célom, hanem a meglévőek ügyes szortírozása, selejtezése, kombinálása.

Régóta szemeztem már a színtípus meghatározás lehetőségével, de egy csomó stylist és tanácsadó, illetve csoport nekem túlzásnak tűnik. Mintha onnantól még a függönyöket is le kellene cserélni a lakásban, vagy soha többet nem hordhatnék világos bőrcipőt. Inkább egy jó játékot szerettem volna, nem ortodox dogmákat.

Amikor Mengyán Eszter meghirdette ezt a lehetőséget, vettem egy nagy levegőt, és jelentkeztem hozzá. Nagyon régóta követem a fenntartható divatról szóló blogját. Azt gondolom, nagyon fontos dolgokat terjeszt és erősít meg, hogy a saját életünkben, a saját szintünkön tegyünk a túlfogyasztás, a munkaerő nyílt kizsákmányolása ellen, és tartsuk például tovább használatban a ruháinkat is. Hogy ez is számít. Szuper alkotókat, kezdeményezéseket mutat be. Szeretem nézegetni a fotóit, igazi hús-vér, dolgozó lány, aki szerintem tud magán is nevetni, és tanulságosan vállalja azt is, ha valami éppen félresikerült. Pont, ahogy velünk, olvasókkal is megtörténik. Ettől aztán baromi hiteles lesz. Rendszeresen olvasom az írásait, így izgatottan vártam a személyes találkozást, de biztos voltam benne, hogy nem érhet csalódás. És tudom, hogy elcsépeltnek tűnik, de így visszagondolva tényleg szuper barátnős hangulatban töltöttük el azt a bő két órát.

Először jött az elmélet. Gyorsan végigvettük a színtípusokat szuper celebpéldákkal és hangulatképekkel. Már itt is értek meglepetések, hogy egy típuson belül is milyen széles lehet a skála. Én pedig egyre izgatottabb voltam, hogy vajon én majd melyik típusba kerülök. (Női magazinos szakirodalom alapján hófehérke színeim miatt télnek tippeltem magam).

Tudtam, mi vár rám, számítottam is rá, de picit így is nehéz volt. Azt gondolom, viszonylag rendben vagyok magammal, illetve tisztában vagyok azzal, hogy azzal a befektetett szépségápolási munkával, amit (nem) végzek, bizony kb. ezt érdemlem. Mégis picit zavarba ejtő volt látni csak az arcomat, letakarva a hajamat és nyaktól lefelé a ruhámat is. (Ez azért fontos, hogy csak a bőröm, a szemem színei maradjanak a színmeghatározáshoz). Már ez is a terápia része, egy órán keresztül szemben a tükörrel. A nevetős ráncokkal, a szeplőkkel, a két évvel ezelőtti rollerbaleset hegével, jó megvilágításban. Az is döbbenetes, hogy milyen ritkán vizsgálom meg egy pillantásnál hosszabban az arcomat. De ennek is eljött az ideje ezek szerint. És igazából a végére egészen megbarátkoztam vele.

No, és akkor jöttek a kendők, amik minden színtanácsadós képen ott vannak. Jó sok kendő. Árnyalatokként. Hideg és meleg, fényes és matt, világos és sötét árnyalatokban. Eszter egymás után vette le őket rólam, volt, hogy visszatértünk, összehasonlítottunk. Mivel nagyon szeretem a színeket, az öltözködésben szerintem bátran is használom őket, nem volt bennem elutasítás egy szín felé sem. Tudtam nyitottan hozzáállni mindenhez. Persze, az érdekes, hogy sokszor nehéz elvonatkoztatni attól, hogy azt a színt szeretem-e vagy nem, de itt nem ez a lényeg. Hanem, hogy felragyog, elszürkül, elsárgul-e az arcom, jelentéktelennek tűnök-e vagy indulhatok a vörös szőnyegre. Voltak olyan színek, amikben egyszerűen nem tűntem szimpatikusnak. És voltak színek, amiknél egyből egy teljes ruhát képzeltem magamra, komplett sztorival. Nagyon sokszor tettünk félre úgy színt, hogy nem rossz, de van ennél jobb is. Végül kialakult a saját palettám:

Azt gondoltam, ahogy beléptem az ajtón, Eszter már tudta is, milyen színtípusba tartozom. A tél típus elég gyorsan meglett, viszont, hogy azon belül tél-tavasz vagy tél-nyár vagyok, adott egy picit okot az izgalomra. Újra felraktunk kendőket, színeket. Igazából megerősítve érzem magam, ezek szerint már korábban, öntudatlanul is ráéreztem a most már tudományosan bizonyított színeimre:

Értékelés

Helyszín: Eszter Budapesten belül akár házhoz is megy. Nekem kellett a kimozdulás, így a közösségi közlekedéssel is nagyon kényelmesen megközelíthető Múzsa Sminkstúdióban (II. ker., Szilágyi Erzsébet fasor 37-39.) találkoztunk.

Ára: 19 000 Ft a 2,5 órás tanácsadás. Ebben benne van az elmélet, a kendőzés, illetve egy szuper képes-szöveges pdf a saját színtípusomról, de van lehetőség e-mail-es konzultációra is Eszterrel. Instant, ugyanakkor életre szóló tudást szereztem egy délelőtt alatt, amit akár azonnal kamatoztathatok is.

Oktató: Eszterrel teljes biztonságban éreztem magam, mintha régóta ismernénk egymást, és bármeddig szívesen maradtam volna. Szuperül tudtunk együtt dolgozni, barátságosan, de határozottan terelgetett. Ha nem értettünk egyet, vagy rám hagyta, és újra elővettük, vagy meggyőzött a magabiztosságával. Ha aktuális lesz a testalkat elemzés, biztosan megkeresem majd újra.

Új technika megismerése:   Megerősített abban, hogy jó úton járok. Egyedülálló lehetőség arra, hogy az összes színt felpróbáljuk. Így egyfajta edukáló, megerősítő szerepe is volt számomra. Mivel nemsokára megyek kendőt szőni, jól át kell gondolnom a tervemet, és elvetni az egérszürke elképzelésemet.

Foglalkozás hossza: igen intenzív 2-2,5 óra, elmélettel, gyakorlattal, kérdésekkel. Ez egyéni tanácsadás volt, így ketten voltunk, csak rám koncentráltunk mindketten.

Flow: Minden egyes esetben tanulok magamról, ha valami újba vágok bele. Nekem már ez nyereség.

Anyuka kimenőnek is jó? A legjobb, mivel itt esélyem sincs mással, csak magammal törődnöm. De ismétlem: csak én és az arcom. Minden körítés nélkül. Ha valaki nem tart itt, annak megrázó élmény is lehet.

És utána még egy kis ráérős séta is belefért hazafelé a körúton. Egy kiegészítővel, ami mindig illik az arcomhoz:

Ha kedvet kaptatok, itt éritek el Eszter blogját, itt pedig a színtanácsadásról tudhattok meg többet.

A békés tacskó

A békés tacskó

Emőke keresett meg azzal pár hete, hogy szeretne egy tacskót. Kéket. Ahogy beérkezett a kérése áttúrtam jól a Pinterestet, hogy találok-e megfelelő mintát. Végül Stip & HAAK tacsiját választotta, amit csak hollandul sikerült megtalálnom. Vagyis már úgy is tudok horgolni. Egyeztettük a színeket, türkizkéket képzelt […]

Tündér néni

Tündér néni

Péntek reggel. Csak a szokásos. Felpattanok a vonatra, az utolsó szabad helyet keresem. Négyes ülés, néni mellett csak a szatyrai. Kérdezem, szabad-e, kelletlenül összeszedi, én már készülök az éles, kicsit goromba riposzttal, ha nagyon morogna, de csöndben marad. Leülök. Horgolás elő. Már hallom is, hogy […]

„-Valaki csavarja ki a kezemből az ecsetet. Nem tudom abbahagyni a festést. Másfél hete otthon vagyunk a beteg gyerekkel. -Oké, fess csak tovább.”

„-Valaki csavarja ki a kezemből az ecsetet. Nem tudom abbahagyni a festést. Másfél hete otthon vagyunk a beteg gyerekkel. -Oké, fess csak tovább.”

Boho design dekorációs bútorfestő technikák workshop 2019.01.19.

Énidő jár. Jár az apának és jár az anyának is. Számomra szuper lenne, ha egyedül énidőzhetnék otthon, és nyugiban molyolhatnék a kis dolgaimmal anélkül, hogy valaki velem akarna festeni, a vasalódeszkát “szörpdeszkának” használná vagy felrúgná az amúgy is már kihűlt kávémat. Szóval milyen színű is legyen az az unikornis?!

No, erre találtam megoldásnak a workshopokra járást. Sőt, azóta igazi workshop-szédelgővé is avanzsáltam. El is jutok otthonról, közben haladok az alkotós dolgaimmal, picit más közegbe is kerülök. Főleg egy ilyen durva januári, betegeskedős, otthonmaradós másfél hét után kellett ez nekem már nagyon.

Forrás: https://imgflip.com

2017 júliusában kezdtem a rajongást Zsófi munkássága iránt, az első fülbevaló rendelésekor. Aztán tavaly nyáron eljutottam egy fülbevalós, ékszeres workshopjára, karácsonyra a nagyszülők az ő fotótranszferes képeit kapták, ma pedig belecsaptam a lecsóba, és ahogy korábban elterveztem, indiai színekkel “teleokádhattam” végre egy fatáblát.

Egy rövid elméleti bevezető után neki is estünk az alkotásnak. Mivel egész héten itthon voltunk betegszabin, és éppen csak kilábaltam én is a januári náthából, picit tompultan érkeztem. No, ez pillanatok alatt elmúlt, ahogy kibontottuk az első festéket és ecsetet ragadhattam. Hatan voltunk összesen, szerintem nagyon ideálisan, így is szépen kitöltöttük az 5 órás hosszt, és mindenki választ kapott a kérdéseire, illetve az egyéni megvalósításokhoz rengeteg segítséget kaptunk.

Forrás: BOHO design Facebook oldal

A stencilezés nagyon megtetszett, újabb és újabb mintákat festettem föl a táblára. Viszont volt egy, ami nem tetszett. Túl mórickás lett, nem éreztem ízlésesnek, úgy tűnt számomra, kész, vége elrontottam. Zsófi jött, látta, hogy baj van. Mondtam neki, hogy melyik részlettel vagyok elégedetlen. Azonnal javaslatokkal állt elő, és egy pillanat alatt belesimult az a részlet is a táblába. Azóta is mindig eszembe jut, ha ránézek. Hogy ami most a szerves része, az akkor mennyire nem tetszett. És hogy milyen könnyű volt fordítani rajta egyet.

Olyan érdekes látni, ahogy általában kezdőként, kikapcsolódni, tanulni megyünk egy-egy ilyen workshopra, mégis mindenki azonnal a tökéletest célozza. És még nem jártam olyan workshopon, ahol a végén mindenki ne csillogó szemmel csodálta volna a saját alkotását. Zsófi még az elején biztosított bennünket arról, hogy szinte minden javítható, visszaszedhető vagy lefedhető, amitől még könnyebb teljesen belemerülnünk ebbe a gyermeki teremtő létbe, és csak pacsmagolunk, kenünk, festünk, ragasztunk.


Értékelés

Helyszín: Vácon, egy mesebeli kertes ház emeletén egy igazi közösségi térben van Zsófi műhelye. Szuper gyors, kényelmes és pontos vonat is röpít oda, de kirándulásnak sem utolsó. Én megint rollereztem a vonattól, így kb 10 perc még. A hazafelé úton mondjuk azzal nem számoltam, hogy egy ekkora fatábla is lesz velem.

Workshop ára: 13.500 Ft, ehhez gyakorlatilag Zsófi a teljes kreatív alapanyag parkját a rendelkezésünk bocsátja, mindent kipróbálhatunk a vezetésével, illetve írásos segédletet is kapunk a továbbiakhoz. A foglalkozás végén pedig egy magunk készítette szépséges használati tárggyal mehetünk haza, így ezt az összeget én teljesen reálisnak tartom.

Oktató: Zsófi óriási tapasztalattal és anyagismerettel rendelkezik, és ezt szuperül át is adja. Milyen felülethez milyen anyagot, milyen módszerrel használjunk. Mutatja a lehetőséget, pici fogásokat, és aztán szabadjára enged bennünket. Szuper, hogy amennyire misztikusnak tűnik elsőre, ahol lehet, egyszerűsít. Mosogatószivacs pici darabokban, műanyag edényke teteje, alja. Mindent hasznosítunk, illetve így megerősíti azt az érzést, hogy otthon is bátran hozzáfoghatunk a bútorfestéshez az elsajátított alapokkal.

Új technika megismerése: Mit, milyen irányból fessünk, mennyire legyen száraz a szivacs. Mutatja. Tapogatjuk. Gyakoroljuk. A stencilezés nekem nagyon bejött, remélem, a horgolt kosárkám fa alapjain is hamarosan megjelennek majd különféle minták, ötleteim már most vannak. Sőt, ma megszállt az ihlet Zsófi hírlevele nyomán, és lehet, hogy hamarosan a konyhaszekrényünk is áldozatuk esik.

Foglalkozás hossza: Bőven szükség volt az 5 órára, a felétől nagyon felgyorsult az idő.

Flow: ha becsukom a szemem, még mindig festek. Emlékszem, hogy többször tapsikoltam is, amikor fölemeltem a stencilt.

Anyuka kimenőnek is jó? Kifejezetten az anyukákat is célozza Zsófi a workshopjaival, ahogy a honlapján is írja: “A művészeti tevékenységeknek gyógyító ereje van, amikor előveszed a kreativitásodat, beleéled magad az alkotásba, a színek és formák válogatásába, akkor garantáltan szalad az idő és valóban kiszakadsz a hétköznapokból. ”

Ha ti is kimenőznétek egyet, Zsófi workshopjait itt éritek el

Hasznosságaim

Hasznosságaim

“-Bemegyek betegen is dolgozni, csak hogy legyen valami hasznom”. Ezzel vonszoltam föl magam múlt héten, egyik reggel az aluljáró lépcsőjén. Na, és akkor, ott kibugyogott egy jó nagy adag fekete, kátrányos cucc, nyilván kellő önsajnálattal kibélelve. Hogy vajon az időm hány százalékában kell hasznosnak lennem? […]

Tudom, ki készítette a karácsonyi ajándékod

Tudom, ki készítette a karácsonyi ajándékod

Nagyon szeretem karácsony közeledtével a hazai kézműves ajándékos toplistákat. Az enyém egy picit rendhagyó lesz, hiszen csak az után tudom ezeket publikálni, hogy már mindenkinek átadtuk őket. Sokat olvasok a témában, és igyekszem egyre tudatosabban választani, vásárolni. Ezért is vagyok nagyon büszke, hogy az idei […]

Amikor a kezem dalol

Amikor a kezem dalol

Az első ovis karácsony közeledtével, gondoltam, végre bevetem az egyik kedvenc műfajomat, így igazán egyedi ajándékkal tudunk majd kedveskedni az óvó néniknek és a dadus néninek.

Nagy példaképem Szentesi Eszter, aki a Bármitartók mögött áll, illetve horgol. Az ő kollekciójának része a Wood Stich Collection, ami különféle natúr fa alapokat is tartalmaz. Picit mindig lutri, hogy az adott pólófonalakból éppen sikerül-e majd tökéletes, lapos aljat horgolni, vagy “sapkásodik-e”, függ a vastagságtól, a rugalmasságtól a puhaságtól, a mi horgolásunk szorosságától. Ezt is segít kiküszöbölni, illetve szerintem sokkal komolyabb és komplexebb megjelenést kapnak ezektől a fa alapoktól a kosarak. Ahogy említettem, ezek natúr, kezeletlen falapok, így aztán lehet szárnyalni, és mindenféle technikákkal díszíteni. A decoupage technikába még nem kezdtem bele, és most azt gondolom, egy ideig tuti hanyagolni is fogom. Elég nekem egyelőre ennyi, úgyis mindig beleszeretek az épp aktuálisba, meg valahogy azt nem is tartom az én stílusomnak. Kezelni akartam a falapokat, így most volt itt a szuper alkalom, hogy végre kipróbáljam a pácolást.

Az eni.co treasures féle dió pácot választottam, amit ugyancsak Eszter forgalmaz, így a falapokkal egy csomagban hozta is a futár. Enikő munkásságát külön is ajánlom a figyelmetekbe, imádok mindent, amit a fából kihoz, a gyönyörű, szabálytalan fa gombjaira már nagyon régóta fáj a fogam. Szóval a kifejezetten anyatáska barát pici műanyag palackba csomagolt pác mellé kaptam egy rövid leírást is, hogy hogyan töröljem át kinyomkodott szivaccsal a lapot, majd kenjem át a páccal, egy ecsettel. Mivel a határidő kényszerített, nem halogattam tovább; egy kedd délután, míg a kisfiam nagymamázott, nekiálltam pácolni a hatodik emeleti kis konyhánkban. (A betonöntés már megvolt, arról egy másik bejegyzésben mesélek majd.) És, hát egyből szuper sikerélmények is értek:

A bal oldali az eredeti, a jobb oldali a pácolt, száradás után. Gyönyörűen kihozta a fa erezetét, szép, mély színe lett, és hát milyen menő már, hogy én pácoltam még a lapot is a kosárkához.

Egy nap száradás után nem volt más hátra, mint meghorgolni a kosárkákat. Az alap koncepció az volt, hogy ugyanabból a három színből készítek 3 különböző verziót. Dolgozó anyukaként sajnos nagyon ritkán fér bele egy munka utáni kör a fonalboltba, így szokás szerint rendeltem a fonalat a már jól bevált forrásomtól.

A kedvenc bubis mintámat választottam hozzá megint, mert egyszerű, haladós, mutatós, egyszerre lesz rugalmas, de tartós a kosár fala. Bár hogy ilyen legyen, cserébe zabálja a fonalat. És igen, ennél a mintánál érzem, hogy horgolás közben szinte dalol a kezem.

via GIPHY

Remélem, nagy örömet szerzek majd velük.

Tűnemezelés Gabirkával – Angyalok / Téltündérek / Jégkirálynők workshop 11.24. szombat, Mandala Alkotóház

Tűnemezelés Gabirkával – Angyalok / Téltündérek / Jégkirálynők workshop 11.24. szombat, Mandala Alkotóház

A nemezelésről eddig annyit tudtam, hogy szappan és gyapjú kell hozzá, aztán hajrá, készülhet a labda. A Facebookon tagja vagyok egy tűnemezelős csoportnak, ahol például tűkről egyeztetnek, melyik jó, melyik nem; milyen gyapjú, milyen alátét. Megfoghatatlannak és bonyolultnak tűnt az egész. Gabirkát nem is tudom, […]