fbpx

A békés tacskó

A békés tacskó

Emőke keresett meg azzal pár hete, hogy szeretne egy tacskót. Kéket. Ahogy beérkezett a kérése áttúrtam jól a Pinterestet, hogy találok-e megfelelő mintát. Végül Stip & HAAK tacsiját választotta, amit csak hollandul sikerült megtalálnom. Vagyis már úgy is tudok horgolni.

Egyeztettük a színeket, türkizkéket képzelt el. Mivel ennyi fonalam nem volt itthon behörcsögölve ebből a színből, így egy itthon betegeskedős napon Mimózácskával elrollereztünk kedvenc helyi alkotós boltunkba, a Gombocskába. Nagyon gördülékenyen ment az online közvetített fonalválogatás, fotóztam, és küldtem a képeket. Szerencsére ugyanaz a fonal tetszett meg legjobban mindkettőnknek.

Általában a 100% pamut kicsit fényes Cataniát szoktam figurákhoz használni, de nagyon érdekelt a Kartopu kifejezetten amigurumihoz gyártott fonala. Ez 50% pamut, 50% akril. Mivel viszonylag nagy figurát terveztünk, így 3 szállal dolgoztam, és nagyon szép lett a végeredmény, jól varrható volt, a tömőanyagot nem eresztette át, merev de mégis puha textúrát kaptam.

Meghorgoltam a részeket, utána küldtem egy varrás előtti fotót Emőkének. Én nagyon szeretem az ilyen alakulós, fázisfotós képeket, főleg, hogy itt igen nagy lett a kontraszt a kész kutyussal. No, ekkor jött a fordulat, ami ugye a kész, polcról levehető játékok esetében nem is létezik. Nekem végig fekete fülű és farkincájú tacsi volt az elképzelésem, de itt derült ki hogy Emőke teljesen kéket szeretne, egy kis piros szívecskével. Illetve ekkor vázoltam a szem lehetőségeket is. A hímzett a legbiztonságosabb a legkisebbeknek, a biztonsági szemtől lesz igazán kifejező a horgolt kutya tekintet. Szerintem ehhez a kis állatkához a sima, négy lyukú fagomb, akár két méretben, egy kisebb és egy nagyobb is passzolt volna. Emőke nagyon céltudatosan választott.

Ezután már “csak” a kitömés és az összevarrás maradt hátra. Amennyire olvasom, sok alkotótársammal együtt ez a legkevésbé kedvelt része ennek a hobbinak. Ekkor nyeri el végső formáját a figura, ekkor lesz lelke, egyénisége, viszont szimmetrikusnak, szépen eldolgozottnak kell lennie. Ezért szoktam rá mostanában arra, hogy a vonatozásra hagyom az összeállítást. Így rá vagyok kényszerítve hogy folytassam, lehetőségem sincs feladni.

A “marionett” verzió, itt látszik a megszólalásig élethű kiskutyatekintet is

Amikor minden szálat eldolgoztam, még egyeztettük a szívecske helyzetét is.

Majd csodával határos módon a posta egy nap alatt elröpítette leendő gazdijához a békés tacskót.

Mint kiderült, a tacsinak igazi küldetése van, én már nagyon izgatottan várom a történeteit, amit itt tudtok ti is követni Holddalalvó oldalán.