fbpx

Hasznosságaim

Hasznosságaim

“-Bemegyek betegen is dolgozni, csak hogy legyen valami hasznom”. Ezzel vonszoltam föl magam múlt héten, egyik reggel az aluljáró lépcsőjén. Na, és akkor, ott kibugyogott egy jó nagy adag fekete, kátrányos cucc, nyilván kellő önsajnálattal kibélelve. Hogy vajon az időm hány százalékában kell hasznosnak lennem? És miért várom ezt ennyire magamtól? Egyáltalán, miért kell magamat ilyesmivel nyomasztanom? Megtehetem, hogy egy fél napig nem csinálok semmit?! Jó, anya vagyok, ez innentől egy sci-fi, de ugye hipotetikusan… Fontos-e, értékelhető vagyok-e a hasznosságom alapján?

Nyilván többféleképpen, több szinten és több szerepben vagyok hasznos. Mérhetően, számszerűsíthetően a munkahelyemen. Gondolom – remélem – Mimó számára is hasznos vagyok, hiszen ki törölné meg az orrát percenként, ha éppen náthás. Persze, a társadalom számára is hasznos leszek a második gyerektől, meg ha megtanítok nekik egy pár alapvető dolgot. Párat? Alapvetőt?

Nem ártana magammal sem tisztázni, hogy mit is szeretnék igazából. Hogy mitől érezném magam igazán hasznosnak. Nem béna egyébként ez a szó? A francért nyomasztom magam ilyenekkel. A Thomas a gőzmozdonyban is mennyire utáltam, hogy a vonatokat csak ez alapján ítélték meg.

Hülye és lehetőségekkel teli a világ. Fiatalok vagyunk még. De 10 évvel vagyunk idősebbek azoknál, ahogy érezzük magunkat, és ahogy gondoljuk, hogy kinézünk. Örülök, hogy látom már, mi értékes, és mi kevésbé. De akkor mi ez a rinya a hasznosságról?! Vannak dolgok, amiket már nem értek, de nem is igazán szeretnék. Még remélem, leszek kismama, közben már asszonyom vagyok, meg “tegezzél nyugodtan, hát nem vagyok én még olyan öreg”.

Viccelődve elsütöttem már egy párszor, hogy nyilván így lassan a B oldalt megkezdve várhatóan nem én fogom feltalálni a rák ellenszerét. Vagy az SM-ét. Bár abban még lehet részem. Ahhoz optimista vagyok, hogy higgyem, hogy simán előttem lehet még az, amivel hozzá tudok tenni a világhoz. Egy nagyon kedves ismerősöm gondolatát folytatva, ha meleg, kézzel készült sapkákba és sálakba burkolok másokat, azzal talán hozzátehetek. Vagy ha kevesebb nejlonzacsit használok, újrahasznosítunk, benntartunk a körforgásban tárgyakat tovább, mint amennyire manapság szánják őket. Vagy ha felébresztem az utastársamat, aki a végállomásra érve még nyugodtan szundikál.

Hasznos vagyok, ha megnevettetek, ha szeretek, ha nevelek, ha ápolok, ha főzök.

Már hasznos voltam, ha megmaradok egy-egy érzésben, élményben a kisfiamban?

Kiegyezek. Kiegyezek?