fbpx

Amikor a kezem dalol

Amikor a kezem dalol

Az első ovis karácsony közeledtével, gondoltam, végre bevetem az egyik kedvenc műfajomat, így igazán egyedi ajándékkal tudunk majd kedveskedni az óvó néniknek és a dadus néninek.

Nagy példaképem Szentesi Eszter, aki a Bármitartók mögött áll, illetve horgol. Az ő kollekciójának része a Wood Stich Collection, ami különféle natúr fa alapokat is tartalmaz. Picit mindig lutri, hogy az adott pólófonalakból éppen sikerül-e majd tökéletes, lapos aljat horgolni, vagy “sapkásodik-e”, függ a vastagságtól, a rugalmasságtól a puhaságtól, a mi horgolásunk szorosságától. Ezt is segít kiküszöbölni, illetve szerintem sokkal komolyabb és komplexebb megjelenést kapnak ezektől a fa alapoktól a kosarak. Ahogy említettem, ezek natúr, kezeletlen falapok, így aztán lehet szárnyalni, és mindenféle technikákkal díszíteni. A decoupage technikába még nem kezdtem bele, és most azt gondolom, egy ideig tuti hanyagolni is fogom. Elég nekem egyelőre ennyi, úgyis mindig beleszeretek az épp aktuálisba, meg valahogy azt nem is tartom az én stílusomnak. Kezelni akartam a falapokat, így most volt itt a szuper alkalom, hogy végre kipróbáljam a pácolást.

Az eni.co treasures féle dió pácot választottam, amit ugyancsak Eszter forgalmaz, így a falapokkal egy csomagban hozta is a futár. Enikő munkásságát külön is ajánlom a figyelmetekbe, imádok mindent, amit a fából kihoz, a gyönyörű, szabálytalan fa gombjaira már nagyon régóta fáj a fogam. Szóval a kifejezetten anyatáska barát pici műanyag palackba csomagolt pác mellé kaptam egy rövid leírást is, hogy hogyan töröljem át kinyomkodott szivaccsal a lapot, majd kenjem át a páccal, egy ecsettel. Mivel a határidő kényszerített, nem halogattam tovább; egy kedd délután, míg a kisfiam nagymamázott, nekiálltam pácolni a hatodik emeleti kis konyhánkban. (A betonöntés már megvolt, arról egy másik bejegyzésben mesélek majd.) És, hát egyből szuper sikerélmények is értek:

A bal oldali az eredeti, a jobb oldali a pácolt, száradás után. Gyönyörűen kihozta a fa erezetét, szép, mély színe lett, és hát milyen menő már, hogy én pácoltam még a lapot is a kosárkához.

Egy nap száradás után nem volt más hátra, mint meghorgolni a kosárkákat. Az alap koncepció az volt, hogy ugyanabból a három színből készítek 3 különböző verziót. Dolgozó anyukaként sajnos nagyon ritkán fér bele egy munka utáni kör a fonalboltba, így szokás szerint rendeltem a fonalat a már jól bevált forrásomtól.

A kedvenc bubis mintámat választottam hozzá megint, mert egyszerű, haladós, mutatós, egyszerre lesz rugalmas, de tartós a kosár fala. Bár hogy ilyen legyen, cserébe zabálja a fonalat. És igen, ennél a mintánál érzem, hogy horgolás közben szinte dalol a kezem.

via GIPHY

Remélem, nagy örömet szerzek majd velük.