fbpx

Rólam

A nagymamám még általános iskolás koromban mondta rólam, hogy úgy kötök, mint egy gép. Ezt akkor persze sértésnek vettem – ki nem vesz sértésnek bármit kiskamaszként. Mostanában sokat forgatom magamban ezt a kijelentést, és próbálok neki nagyon örülni. A gépek gyorsan és egyenletesen köthetnek, ami igazából igen nagy büszkeség. Nem túl eredeti módon én is a kisfiam születése után találtam vissza az alkotáshoz. Az utolsó hetekben jártam már be dolgozni, és gondoltam, előveszem én ezt a horgolás dolgot. Emlékszem, ahogy nagy pocakkal ülök a vonaton, és a frissen beszerzett Edward állatsereglete könyv leírásain hangosan nevetgélek. A figurák után jöttek a kosarak, ami továbbra is egy nagy szerelmem, aztán egy ajándékba kapott pólófonalból az anyukámtól tanult makramé. Meg a workshopokra járás, ami jó kis kiszabadulás kisgyermekes anyukaként. Gyakorlatilag egy élő közhellyé váltam ezzel az “anyuka lettem, keresem az utam” dologgal, de szeretnék valami picit hozzátenni a világhoz. Ehhez próbálkozom most mindenfelé, amit igyekszem majd írásos formában is rögzíteni mostantól. Ha van kedved, tarts velem.